Húsz évvel ezelőtt felépült a Szivárvány Ház, melynek falai között a kezdetektől fogva a magyar lakosság számára biztosított a közösségi élet napjainkig. A magyar oktatás már nem létezett jó pár éve a faluban, hisz kevés volt a gyermek ahhoz, hogy működtetni lehessen egy magyar óvodai és iskolai csoportot. Így a magyar gyermekek egy része Szászrégenbe ingázott naponta, míg egy másik része a faluba található román tagozatra járt iskolába. A lelkész kezdeményezésére 2001-ben az újra indult a magyar oktatás . A Beszterce-Naszód megyei Mezőörményesről két nehézsorsú kislányt irattak Magyarfülpösre iskolába azért, hogy meg legyen az induláshoz szükséges létszám. Ők a lelkészi családdal laktak együtt első évben. Az újrainduló állami óvodának és iskolának a Szivárvány Ház adott otthont és ez így van napjainkig, hisz az régi iskola épülete nagyon rossz állapotban van. Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy a tanító-, illetve óvónő bérét az állam fizeti, de egyéb költség a magyar tagozat működését illetően az alapítványt terheli. Ahhoz, hogy folyamatosan tudjon működni az oktatás, következő évben is újabb gyerekeket kellett hozni az iskolába. Olyan gyermekek kerültek Magyarfülpösre (és vannak jelen pillanatban is), akik nem tanulhattak anyanyelvükön és mellette élet – halál harcot kellett megvívniuk a mindennapi betevőfalat megszerzéséért, naponta szembe kellett nézniük az otthoni erőszakkal, alkoholizmussal stb. Ezért az alapítvány egy falusi házat bérelt a gyermekek részére, pedagógust, szakácst, tanszert stb. biztosítva nekik díjmentesen. A gyerekek hétvégére mindig hazamennek, hisz az a célunk, hogy a nehézségek ellenére is ne szakítsuk ki a családi környezetből őket. Mivel a Mezőség eldugott falvaiban, tanyáin egyre több elhanyagolt magyar gyermeket fedeztünk fel, ezért a Szivárvány Ház tetőterét beépítve kialakítottunk egy 18 gyermek befogadására alkalmas bentlakást. Igaz, hogy nagy nehézségek árán, de Isten segítségével 2009-ben, a követelményeknek megfelelően felszerelt konyhával rendelkező új bentlakásba fogadtuk gyermekeinket. Az évek során több szociálisan hátrányos helyzetű gyerek került ki az iskolából, akik anyanyelven tanulnak tovább más magyar tannyelvű intézményekben. Így van már diákunk Kolozsváron a Református Kollégiumban, Kőhalmon valamint a Babeș-Bolyai Tudományegytemen is. Ami miatt valóban rengeteg nehézséggel kell szembenézni az iskolai év során az abból adódik, hogy a magyarság olyan rétegéből emelünk ki gyermekeket, akik a társadalom legalsó szintjére sülyedtek le. Ez persze maga után vonja a többletkiadást is. Ezeknek a gyermekeknek az utánkövetése nagyon fontos, hisz segítség nélkül nincs esélyük a továbbtanulásra. Ezért is született meg az ötlet, hogy létre kell hozni a Szászrégen-i Szórványkollégiumot, hogy az utánkövetés könnyebb legyen. A másik nyomós ok, amiért kell a Szórványkollégium az az, hogy nagy veszélybe van a Szászrégenben működő magyar osztályok sorsa. Gyerekhiány miatt mind halálra vannak itélve. A kollégium beindulása lehetőséget adott a magyar oktatás megmentésére és fenntartására, hisz a Mezőség távolabbi vidékeiről származó diákok is lakhatnak a kollégiumban, ahonnan akadálymentesen járhatnak iskolába. A kis diákok az itt eltöltött idő alatt szakszerű oktatásban, nevelésben részesülnek képzett szakemberek segítségével. Ennek köszönhetően gyermekeinknek a későbbiekben könnyebben sikerül megtalálniuk a helyüket az életben, valamint a magyarság számára is versenyképes egyénekké fejlődhetnek, kevesebb esélyük lesz arra, hogy lesodródjanak a társadalom alsóbb peremére. Jelenleg nagy bajban vagyunk hisz a holland segítség apadni kezd, ugyanis a csapat kiöregedőben van. A jelenlegi fiatalok már nem tartják annyira fontosnak a támogatást. Nos itt vagyunk a 24-ik órában a két kollégiummal, 25 nagy szegénységben élő gyermekkel(még ki tudja hánnyal?!)és megszűnni látszó magyar oktatással a fejünk fölött.